(ezer kenegdo) a genezisben 2:18

(ezer kenegdo) a genezisben 2:18

szilárdan hiszek abban a megkülönböztetésben, amelyet Krister Stendahl a The Interpreter ‘ s Dictionary of the Bible című híres cikkében tett a “mit jelent a szöveg” és a “mit jelent a szöveg”között. Stendahl szerint a bibliai teológiának először azzal kell foglalkoznia, hogy mit jelentett a szöveg az eredeti történelmi és irodalmi kontextusban, mielőtt továbblépne arra, hogy mit jelenthet számunkra ma. Stendahl megfogalmazása több szinten problematikus, de szilárdan hiszem, hogy ez a megkülönböztetés érvényes és szükséges a bibliai teológia számára.

ennek a megkülönböztetésnek a fenntartása és annak lehetővé tétele, hogy a kortárs teológiai aggodalmak uralják a szöveg olvasását, a Biblia számos legsúlyosabb félreértelmezésének középpontjában áll, mind tudományos, mind népi szinten. Ez különösen igaz, amikor olyan sürgető kérdésekről van szó, mint a homoszexuális gyakorlat és a nemek közötti egyenlőség. Ebben a bejegyzésben a héber kifejezés (ezer kenegdo)nagyon gyakori (téves) értelmezésére szeretnék összpontosítani a genezis 2:18-ban. Ennek a bejegyzésnek nem az a célja, hogy ezt a szöveget teológiai szempontból értékelje, erkölcsi, vagy szociológiai szempontból, vagy a családban a nemi szerepekkel kapcsolatos adott álláspont támogatása, templom, vagy társadalom. Célom egyszerűen megmutatni, hogy ezt a kifejezést általában félreértették, mind népszerű, mind tudományos szinten.

az argumentum

az argumentum így megy. A szó (ezer) a Genesis 2-ben:18, amelyet általában “segítőnek” fordítanak, tévesen értelmezték az alárendeltség vagy az alsóbbrendűség gondolatát. Ha azonban a héber Bibliában az ezer (ezer) szót vesszük szemügyre, azt soha nem használjuk alárendeltként – csak feljebbvalóként vagy egyenrangúként. Valójában, néhány eseménytől eltekintve, a szót mindig használják Isten megváltó, megmentő vagy védő szerepében(pl. 18:14; Deut. 33:7). Tehát ahelyett, hogy az alárendeltség vagy az alsóbbrendűség gondolatát kommunikálná, az ezer valójában a megtakarítás vagy a védelem gondolatát jelenti. A következtetés, azután, az, hogy a genezisben 2:18. Éva valamilyen módon Ádám megváltójaként, megmentőjeként vagy védelmezőjeként működik – bármilyen következménnyel is jár ez a férfi-nő kapcsolat és a nemi szerepek tekintetében.

válasz

fontos megjegyezni, hogy azok, akik ezt az álláspontot vitatják, helyesen jegyzik meg, hogy a (Ezer) szó nem jelenti az alárendelés gondolatát – legalábbis önmagában nem. Tény, hogy a 6 (ezer) önmagában nem jelent semmit a személy felsőbbrendűségéről, alsóbbrendűségéről vagy egyenlőségéről. Amikor a szót használják egy személy – azt is fel lehet használni, hogy egyszerűen azt jelenti, “segítség”, “segítség”, vagy “támogatás” egy elvont értelemben (pl Ps. 121:1-2) – egyszerűen arra utal, hogy “egy személy, aki megkönnyíti a másik személy számára, hogy tegyen valamit azáltal, hogy segítséget nyújt”.

ennek ellenére számos probléma van ezzel a pozícióval. Először is, a segítő szó önmagában nem jelent “Megváltót”, “megmentőt”, “védelmezőt” stb. A megmentés, a megmentés és a védelem néha abból adódik, hogy az egyik személy segít egy másik személynek bizonyos kontextusokban, de ezeket a gondolatokat nem maga a szó közli, hanem azok a kontextusok, amelyekben a szó megtalálható. A megtakarítás, a megmentés vagy a védelem gondolatai nem vihetők át más összefüggésekbe, ahol az ezer-t használják, ha ezek az ötletek nincsenek jelen a kontextusban. Jó példa erre az Ezékiel 12:14, ahol 6 (ezer) a babiloni király Segítőire utal. Ezek a segédek kétségtelenül megkönnyítik a király számára feladatainak elvégzését, de semmiképpen sem tekinthetők Megváltójának, megmentőjének vagy védelmezőjének – legalábbis ebben az összefüggésben nem. Ezért törvénytelen lenne azt mondani, hogy a Teremtés könyve 2:18-ban az Évát Ádám megváltójaként, megmentőjeként vagy védelmezőjeként határozza meg, egyszerűen azért, mert a (ezer) szót használják.

másodszor, törvénytelen azt mondani, hogy Éva nem alárendelt Ádámnak a Genezis 2:18-ban, egyszerűen azért, mert a (ezer) szót csak elöljárókra vagy egyenlőkre használják. Azon a tényen kívül, hogy az Ezékiel 12:14-ben a 6db (ezer) alárendeltekre utal, azok, akik ezt a pozíciót betöltik, nem veszik figyelembe a főnév (Azar) és a főnév (Ezrah) használatát, mivel mindkettő ugyanabból a gyökérből származik, mint a 6db (ezer), és azonos szemantikai tartományuk van. Mindkét esetben rengeteg példa van arra, hogy a segítő alárendelt. Jó példa erre a bírák 5:23, ahol az angyali hírnök bünteti Meroz harcosait, mert nem jöttek segíteni YHWH-nak a csatában. Amint azt korábban megjegyeztem, az ezer önmagában nem mond semmit az ember felsőbbrendűségéről, alsóbbrendűségéről vagy egyenlőségéről – ezt csak a kontextus határozhatja meg.

mit mondhatunk tehát a segítő és a segítendő közötti kapcsolatról? Minden esetben – függetlenül attól, hogy a (ezer), (Azar), vagy (Ezrah) – a személy, hogy segített kerül bemutatásra, mint az elsődleges személy, akinek érdekeit forog kockán a sikeres befejezése a feladat. Hadd mondjak néhány példát. (1) Józsué 1-Ben:14 a Rúbenitáknak, a Gáditáknak és Manassé felének azt mondták, hogy segítsenek testvéreiknek meghódítani a Jordán keleti oldalán fekvő földet. Az elsődleges személyek, akiknek érdekei forognak kockán, a többi törzs, mert az ő örökségüket kell még meghódítani. A Rúbeniták, a Gáditák és Manassé fele segítséget nyújt e feladat elvégzéséhez. (2) A Deuteronomium 33:29-ben Istent Izrael segítőjének nevezik, mert Izraelt elsődleges személyként mutatják be, akinek érdeke forog kockán ellenségeik legyőzésében. (3) A Bírák 5:23, Meroz átkozott, mert nem jöttek YHWH segítségére. Ebben az esetben YHWH-t tekintik elsődleges személynek, akinek érdekei forognak kockán a csatában.

ebből következik, hogy az a személy, akinek elsődleges érdekei forognak kockán a Genezis 2:18,20-ban, Ádám. Ő az elsődleges személy, akinek feladata a kert munkája és gondozása (2:15). Évát úgy mutatják be, mint aki segítséget nyújt Ádámnak e cél elérése érdekében.

következtetés

amikor ilyen kérdéseket fontolgatnak, fontos szem előtt tartani Stendahl megkülönböztetését. Nem lehet nem csodálkozni azon, hogy az itt kritizált értelmezést a kortárs teológiai aggodalmak motiválják-e vagy sem. Jóindulatúbb, felmerül a kérdés, vajon a kortárs teológiai aggodalmak visszatartották – e azokat, akik ezt a nézetet vallják, attól, hogy tisztességesen nézzék meg a bizonyítékokat. Hogy ez a szöveg ma mit “jelent” – más szóval hogyan értékeljük és / vagy alkalmazzuk–, az sokkal bonyolultabb kérdés. De mielőtt értékelnénk a szöveget, vagy valamilyen kortárs jelentést találnánk, meg kell tennünk a kemény munkát, hogy kitaláljuk, mit “jelentett” ez a szöveg az eredeti történelmi és irodalmi kontextusában.

Mark Steven Francois