a művészet szórakoztató
a megfelelő fénykép kiválasztása után a fotorealista festési folyamat magában foglalja a fénykép mechanikus úton történő átvitelét a vászonra. A művészek használhatnak kivetítőt, a rács módszert vagy az átviteli papírt. Míg a fotorealizmus néhány kritikusa ezt “esztelen másolásnak” vagy “csalásnak” tekintheti, emlékezzünk két pontra:
- a “fotorealizmus” kifejezést először Louis K. Meisel New York-i műkereskedő találta ki 1968-ban. A fotorealizmus meghatározása nemcsak a kamera szükségességét foglalta magában a kép vagy jelenet rögzítéséhez, hanem azt is megállapította, hogy a fényképből származó képet mechanikus vagy félmechanikus eszközökkel (azaz projektor, rács módszer vagy transzferpapír használatával) át kell vinni a munkafelületre. Ezért a referenciakép mechanikus átvitele elengedhetetlen a fotorealizmus meghatározásához.
- a”mechanikus eszközöket” a művészek évszázadok óta használják a képek vászonra, papírra vagy fa panelre történő átvitelére. A Camera obscura-t a reneszánsz művészek általánosan használták, hogy lehetővé tegyék számukra ilyen aprólékos részletek megjelenítését. Számos híres és ünnepelt művész, mint például a holland barokk mester Vermeer és a korai flamand reneszánsz mester Jan van Eyck ezt az eszközt használta segítségül kivételesen pontos műalkotásaik elkészítéséhez. Ezért a mechanikus eszközök használata a műalkotások létrehozásának elősegítésére közel sem új koncepció! (Van még egy lenyűgöző elmélet, hogy paleolit őseink camera obscurákat használtak művészet létrehozására!)
miután a fényképet átvitték a munkafelületre, a művész ezután aprólékosan újrateremti a fénykép részleteit pigmentben. Ez gondos megfigyelés, valamint a festék jellemzőinek alapos ismerete mellett történik. A művésznek jól ismernie kell a keverendő színek és médiumok kombinációit és mennyiségét, mely kefék érik el a legjobban a kívánt hatást, és mennyire telítettek a vízzel. Ezeknek az elemeknek tökéletes egyensúlyban kell lenniük a festmény létrehozása során – ez a folyamat időt és gyakorlatot igényel.
a Fotorealista festmények, mint a legtöbb festménynél, sok rétegben épülnek fel. Ez egy additív folyamat, amely az alulfestéssel kezdődik és a formák fejlődésén keresztül folytatódik, amíg el nem kezdenek hasonlítani a fényképen lévő képre. A fotorealista festmények rétegeinek többsége vékony mázakból áll, azaz vízzel vagy közeggel hígított festék. Ez lehetővé teszi a finom keverési effektusokat, amelyek szükségesek ahhoz, hogy a vászon sík felülete 3 dimenziós tárgyakat és jeleneteket tartalmazzon.
a fotorealisztikus festmények híresek szűk, technikai pontosságukról, amelyet az anyagok és a folyamat intenzív ismerete révén érnek el. A kapott festmény általában tiszta, sima felületű, amelyben az ecsetvonások nem láthatók. Az utolsó lakkréteg lezárja a festményt, és újabb simaságot ad hozzá.